MÉRŐ László :

Gyerekkori barátom, Alex kiemelkedő üzletember lett. Élete nagy, eddig beteljesületlen vágya, hogy egy magyar vállalkozást eljuttasson a New York-i tőzsdére. Mindegy neki, hogy a cég orvosi műszerekkel, energiahálózatokkal vagy akár játékszoftverekkel foglalkozik, csak az, amit csinál, legyen eléggé új, eredeti és eladható a világban. Ha ilyen fantáziát lát egy cégben, hajlandó befektetőként beszállni. Alex egyszer mesélt egy nagyon ígéretes induló vállalkozásról, amelyről gondolkodott, hogy beszálljon-e befektetőként. Elmesélte, hogy a cégben óriási fantáziát lát, akár a New York-i tőzsdére is kijuthat, de a cégvezetőben nem bízik igazán, nem érzi rajta, hogy minden idegszálával arra tör, hogy az ötlet, amelyre a cég alakult, valóban átütő világsikerré váljon. Úgy érzi, egy kezdeti siker és egy hosszabb távra elegendő anyagi biztonság elérése után a cégvezető hajlamos lesz leállni, elégedetten hátradőlni. Ezt pedig ő, Alex, úgy tekintené, mintha ellopta volna a pénzét, mert azt ő nem a cégvezető hosszútávú anyagi jólétének biztosítása érdekében fektette bele a cégbe. Persze, ha sikerül a nagy dobás, az a cégvezető számára is komoly profitot jelent, de ő, Alex ezt a pénzt valójában egy, az ő szemében ennél sokkal magasabb rendű cél elérésének megkísérlése érdekében fektetné a cégbe. Alex úgy döntött, hogy nem száll be a cégbe, akármilyen ígéretes is az ötlet. Nem tetszik neki a cégvezető pofája. Minden befektető így gondolkodik: a befektetés valójában pofabiznisz. Amerikai befektető ismerőseimmel is beszélgettem erről, ők így mondták: face business, de ez ebben a kontextusban ugyanazt jelenti. Alex így indította el a növekedés útján kis cégemet is, amely korábban csendesen éldegélt egyik napról a másikra. Miután beletett néhány százezer dollárt, átvette a cég üzleti ügyeinek intézését, és ekkor értettem meg, hogy mennyire amatőr módon intéztem azokat korábban... " ( részlet: A dörzsölt szélkakas / Tericum Kiadó)