Kepes András

1973-tól a Magyar Rádiónál dolgozott munkatársként, majd a kulturális rovat vezetőjeként. Nevéhez fűződik a Gondolatjel című kulturális magazin elindítása, szerkesztette többek között a Láttuk, hallottuk című művészetkritikai sorozatot.

1980-tól a Magyar Televízió akkor induló kulturális hetilapjának, a Stúdió ’80-nak alapító főszerkesztő-helyettese és egyik műsorvezetője volt. Elsőként tudósított a cannes-, a berlini, a moszkvai, a tokiói, a San Sebastián-i filmfesztiválról, Hollywoodból és a Nobel-díj átadásokról. Mikrofonja előtt szólaltak meg először magyar képernyőn világsztárok, világhírű filmrendezők, írók.
1989-től több műsor szerkesztője és műsorvezetője volt, jegyezte az Apropó című riport-dokumentumfilm sorozatot és a Desszert című beszélgetős műsort.

1998-ban a TV2-n készítette beszélgetős műsorát, Kepes címmel, de még abban az évben egy súlyos betegség két évre félbeszakította pályáját, és úgy döntött, visszavonul a rendszeres szerepléstől. 2000-ben a Magyar Televízió képernyőjén tűnt fel újra Oázis című egész estés összetett sorozatával, beszélgetésekkel, dokumentumfilmekkel.
2002-től az RTL Klub képernyőjén volt látható irodalmi sorozata, a Könyv-jelző és beszélgetős műsora, a Frankel Leó úti Malomtó Bisztróban forgatott Desszert, majd dokumentumfilm sorozata, a Világfalu.
2008-ban Különös történetek című dokumentumfilm sorozatával tért vissza egy évre a Magyar Televízióba.

Több riportját sugározták külföldi televíziók, jelentős nemzetközi visszhangot keltettek a Bolíviában terrorizmussal megvádolt, és társaival tisztázatlan körülmények között meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores-szel készült dokumentumfilmjei, különösen a vele készült utolsó interjú, ami belpolitikai vihart kavart Bolíviában, és amelynek kapcsán Kepest is megvádolták.

Oktatói munkáját Fulbright kutató-tanárként a New York Egyetemen kezdte, később más amerikai egyetemeken is előadott. Nemzetközi médiaoktatási tapasztalatait először magyarországi Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó tanáraként, majd a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola címzetes főiskolai tanáraként kamatoztatta.

2008–tól a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán, majd annak jogutódjánál a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanított kinevezett főiskolai tanárként, 2012-től egyetemi professzorként. Vezetésével alakult az intézmény Művészeti Intézete, illetve Kommunikációs és Művészeti Kara, amelynek négy esztendőn át dékánja volt. 
2014–2019-ben az egyetem Művészeti Tanácsának elnöke, azóta professzor emeritusa.

Szakmai-közéleti tevékenységei közül említésre méltó, hogy 1990–1995 között a Magyar Film- és Televízióművészeti Szövetség elnökségének tagja és a Táncsics Mihály-díj kurátora volt (1993–1994). Az UNESCO Nemzetközi Kommunikációs Fejlesztési Programjában (IPDC) a Magyar Köztársaság képviselőjeként tevékenykedett (1995–1997). A Joseph Pulitzer-emlékdíj kurátora (1999–), a kuratórium elnöke (2021–), illetve két cikluson át tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) művészeti, média- és kommunikációs bizottságának (2004-2006) illetve (2010-2012) között.

A nyolcvanas évek közepétől rendszeresen publikál könyveket, és különösen azután, hogy visszavonult a televíziós műsorkészítéstől, tevékenysége középpontjában egyre inkább a szépirodalom áll, regényeket és irodalmi esszéket ír. Első művei főként rádiós és televíziós riportútjaira és beszélgetéseire épültek (Szerencsés Útjaim, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986; Kepes Krónika – Beszélgetések, Park Könyvkiadó, 1999; Kepes Krónika – Történetek, Park Könyvkiadó, 2000), illetve irodalmi válogatásokat készített Könyv-jelző I-III címmel a Park Könyvkiadó számára (2001-2002). 2008-ban, Matt a férfiaknak címmel (Alexandra Kiadó) dokumentum-regénye jelent meg, 2011-ben pedig Tövispuszta című regénye (Ulpius-Ház Könyvkiadó). A javított, átdolgozott változatot a Libri Kiadó adta ki (2017). Ugyancsak a Libri Kiadónál jelent meg Világkép című szubjektív esszé-regénye (2016), amit a szakmai zsűri az év tíz legjobb könyve közé választott. A bővített kiadást 2017-ben szintén a Libri Kiadó publikálta, ahogy Istenek és emberek című regényét is (2018). Könyveit idegen nyelveken is kiadták.

Vissza az előadókhoz