Miért Zöld "BALEK" ?

A két előadónk kimagasló gondolatai és tevékenységei egyetlen pillanat alatt összeértek. Legyen Bojár Iván András előadásának címe ez: a zöld balek. Pontosabban a zöld BALEK, csupa nagybetűvel. Mert Baleknak lenni ( itt a 21. század második évtizedében, ép itt Magyarországon) hősies dolog. Amikor és ahol a bátrat bolondnak nézik, az elvhűt lehülyézik, a gyengédséget gyengeségnek tekintik. Pedig minél erősebb az ember, annál gyengédebb tud lenni: mindenkivel, mindegy kivel, fűvel, fával és a teljes környezetével is.
Hogy mekkora erő kell a gyengédséghez csak az tudja igazán, aki már próbálta. 

A BALEKSÁGOT újra definiálta a közelmúltan Mérő László professzor is.
Ezt a nagyszerű gondolatmenetét használtuk fel A Zöld BALEK" címadásnál.  
Jól esik kimondani, hogy: nem gyenge a gyengéd, nem átverhető a szelíd, nem hülye az okos - még ha néha annak is nézik!

MÉRŐ László: A dörzsölt szélkakas (részlet) 

" Az én tapasztalatom ugyanis az, hogy ha az ember balek, attól még nem szükségszerűen szegény és éhező. Nem mindegy, hogy valaki amiatt balek, mert butaságánál fogva átverik, vagy amiatt, mert mások aratják le a szellemi termékeinek a gyümölcseit... Más pályán focizik az, aki ötleteket termel és máson az, aki pénzt csinál. Ezek egészen másfajta képességeket és egészen másfajta habitust igényelnek, amelyek csak nagyon ritkán jelennek meg ugyanabban az emberben.
A szó jelentése alapján persze akinek az ötleteiből mások gazdagodnak meg, az balek. De valójában ez a világ rendje, amivel én békében együtt tudok élni. Ha nem lennék emellett tisztességesen megfizetve, akkor persze háborognék, de akkor sem azért, mert mások meggazdagodnak az ötletemből, hanem azért, mert velem szemben tisztességtelenül járnak el.
Ha ez nem így lenne rendjén, akkor a világ leggazdagabb emberei között rengeteg tanár lenne, mivel a legtöbb milliárdosnak voltak fontos, meghatározó tanárai. Tanárként állítom, hogy nem tartunk igényt pénzbeli részesedésre a tanítványaink sikereiből. Ha úgy tetszik: hivatásos balekok vagyunk. és erre akár még büszkék is lehetünk. 
Majdnem mindig rossz érzést kelt bennem, ha valakitől azt hallom: „kihasználnak engem”. Én kifejezetten azt szeretem, ha kihasználnak, akkor érzem, hogy van helyem a világban. Igazából nem kihasználnak ilyenkor, hanem használnak. Azt a szörnyű „ki” igekötőt általában csak az irigység vagy a sértődöttség teteti oda. 

Tanárként és játéktervezőként is egyetlen dologra vágyok: hogy használjanak. Százszor is ki lehet fosztani, és még mindig lesz miből. Tanuljanak tőlem, valósítsák meg az ötleteimet, csináljanak belőlük sok pénzt. És persze fizessenek meg tisztességesen, de nem kell annyira, hogy meggazdagodjak.
Profi balek vagyok, ha úgy tetszik. 

A néhány évvel ezelőtt elhunyt író, Albert Gábor Csakazértis című esszékötetében ezt olvashatjuk:

Naponta ezt látjuk: dörzsölteknek áll a világ, a balek a csalók céltáblája. És mégis! Csakazértis! (…) A dörzsölt az élet nyomorékja, megcsonkított lelkű, elgyávult ember, aki gyávaságát is inkább elviseli, mint hogy kinevessék. A balek maga a megtestesült bátorság. A balek a jövő embere." 
 

Felhasznált fotók:
Kurucz Árpád / Vakmerő című képe,
NLC