MÉRŐ László: Forr a bor 

Márki-Zay és Karácsony abban meg tudtak egyezni, hogy ha már tandemezni nem tudnak, a közvéleménykutatási adatok alapján fogják eldönteni, melyikük lépjen vissza, de abban már nem, hogy mi legyen, ha négy komoly közvéleménykutató cég négy durván különböző eredményt hoz ki.

Egyik cégről sem gondolom, hogy szándékosan torzított, vagy meghamisította az adatokat, de mindegyik egy kicsit más kérdést tett fel, és ez az eredményekben radikális különbségeket okozott. Most épp forr a bor az ellenzéki oldalon, gyorsan változnak a dolgok, és ilyenkor egy közvéleménykutatás már egy hétre előre sem tud megbízható előrejelzést adni, arra meg végképp nem, hogy fél év múlva milyen eredmények születhetnek.

De a legfontosabb kérdésekre a válaszok kiolvashatók már az előválasztás első fordulójának eredményeiből is, csak értő szem kell hozzá. A kiváló statisztikai elemző Marián Béla (aki az ELTE pszichológia szakán hallgatóm volt sok-sok évvel ezelőtt) nagyon eredeti módon vizsgálta meg az előválasztás első fordulójáról rendelkezésre álló adatokat. Amikor elküldte nekem az általa kiszámított eredményeket, teljesen elképedtem.

Ahhoz, hogy elmondjam, mik voltak ezek az eredmények és miért voltak annyira elképesztőek, egy kis magyarázatot kell adnom az olyan olvasóknak, akik a matematikai statisztika tudományában kevéssé járatosak.

Egy közvéleménykutatás eredményeit első szinten könnyű megérteni és értelmezni: ez ennyi százalékot kapna, ha most vasárnap lennének a választások, az meg annyit. A korrektebb cégek még azt is hozzáteszik, hogy ezeknek a számoknak mennyi a hibahatára – még ez is érthető minden különösebb tanulás nélkül. Igaz, ezt a mostani felmérésekben nem nagyon tették hozzá, mert ha hozzátették volna, akkor néhol ±8%-os, vagy akár még nagyobb hibahatár jött volna ki, amiből azonnal mindenki látta volna, mennyire kevéssé megbízhatóak ezek a felmérések.

Vannak olyan matematikai eszközök is, amelyek megértéséhez és alkalmazásához több előzetes tanulás szükséges. Ezen eszközök bemutatásának nem egy Facebook-bejegyzés a megfelelő helye. Szerencsére az országban van több tízezer ember, aki olyan egyetemi szakon végzett, ahol megtanulta, hogy például egy korrelációmátrix micsoda és hogyan lehet belőle valamit kiolvasni. Így az az olvasó, akinek nincs szeme egy ilyen mátrix elolvasásához, könnyen találhat valakit, aki ezt tanulta, és tudja ellenőrizni, hogy a következőkben helyes következtetéseket vonok-e le belőle. Ezért be fogok mutatni két ilyen mátrixot, és el fogom mondani, milyen következtetéseket vontam le belőlük, a közbülső lépéseket viszont ki fogom hagyni azzal, hogy aki nem hiszi, járjon utána.

Marián Béla kiszámította, hogy mekkorák a korrelációk az egyes jelöltek eredményei között az egyes választókerületekben (itt tehát az egység nem maga a jelölt volt, nem is a szavazók, hanem a választókörzetek). Először csak az első 60 feldolgozott körzetre számolta ezt ki, mert ennyire voltak meg az adatok. 60 körzet után így nézett ki a korrelációs mátrix:

                        DK    KG    MZP     JP    F-GyA

Dobrev            ---    -.76    -.60     .35    -.47

Karácsony      -.76    ---      .67    -.81     .65

Márki-Zay       -.60    .67     ---     -.78     .69

Jakab               .35    -.81   -.78     ---     -.74

Fekete-Győr   -.47     .65    .69    -.74     ---

 Amikor Marián Béla elküldte nekem ezeket a számokat, döbbenten néztem, hogy milyen magasak. Egy 60-as mintára ezek már eléggé megbízható számok, és ilyesfajta kérdések esetében ilyen nagy korrelációkat ritkán látni, ez mindenképp értelmezésért kiabál. Ezeknek a számoknak az ismeretében már egyáltalán nem meglepő például, ha valamelyik közvéleménykutató azt tapasztalja, hogy Jakab szavazóinak másodlagos jelöltje elsősorban Dobrev, és viszont. Karácsony és Márki-Zay nagyrészt ugyanazon szavazók számára rokonszenves, és ez enyhébben ugyan, de a Momentumra is érvényes. Dobrev vagy Jakab szavazói számára viszont többnyire pont ők az ellenszenvesek – legalábbis az első 60 feldolgozott körzetben. Az előválasztás kétségtelen tényeiből (a fenti korrelációkból) ez nem vitásan következik további kutatás nélkül is. De hogy lehet ez?

Amikor végre minden adat elérhetővé vált, Marián Béla mind a 106 körzetre is kiszámolta ugyanezeket a korrelációkat. A számok jelentősen csökkentek, de a fő tendenciák továbbra is megmaradtak. A rend kedvéért, íme a korrelációs mátrix mind a 106 körzet esetére:

                        DK        KG    MZP     JP    F-GyA

Dobrev            ---       -.69    -.44      .25    -.30

Karácsony      -.69       ---      .27    -.71     .49

Márki-Zay       -.44       .27     ---      -.62   . 42

Jakab               .25     -.71   -.62       ---    -.67

Fekete-Győr   -.30      .49    .42       -.67    ---

Itt két fontos kérdés merül fel. Az első kérdés: az utolsó 46 körzet miért csökkenthette le ilyen nagy mértékben a korrelációkat? Más szavakkal: hogy lehet, hogy az első 60 feldolgozott választókörzet korrelációi sokkal magasabbak a második 46 korrelációinál? Erre a rendelkezésre álló adatokból nem sikerült egyértelmű választ kapnunk, mindenesetre ez azt mutatja, hogy az országban nagyon különböző szavazói mintázatok vannak, aminek ez az eredmény csak a farkincáját tudta megmutatni. Jó lenne erre a kérdésre megnyugtató választ találni, de ehhez sok további kutatás kellene, és egészen másfajta kérdésekkel, mint amiket a közvéleménykutatók feltettek.

A másik kérdés: Hogy lehet, hogy ilyen magas abszolút értékű korrelációk vannak az egyes jelöltek között? (Az olvasó, akinek a szeme esetleg nem nagyon szokta meg az ilyen számok értékelését, higgye el nekem, hogy valóban ritkák ilyesfajta adatok esetében az ennyire magas abszolút értékű korrelációk, és ez még a második táblázat számaira is érvényes.)

Erre a kérdésre Marián Béla értelmezését teljesen kielégítőnek találom. Ő úgy látja, hogy a mai ellenzék elsősorban nem aszerint polarizálódik, hogy valaki inkább jobb- vagy baloldali, nem is aszerint, hogy a környezetvédelem, az emberi jogok vagy a gender kérdéseiben mi a véleménye, hanem aszerint, hogy inkább radikális vagy inkább mérsékelt. A DK és a Jobbik szavazói inkább radikálisak, a többiek inkább mérsékeltek. De ebben a kérdésben még Karácsony és Márki-Zay között is lényeges különbség van, noha mindketten mérsékeltnek mondhatók Jakabhoz vagy Dobrevhez képest.

A jelenlegi ellenzékben már nem az a fő törésvonal, hogy a DK-sok komcsik-e (dehogy azok), vagy hogy a Jobbikosok nácik-e (dehogy azok), hanem az, hogy egy kormányváltás esetén radikálisan nekiugorjunk-e a Fidesz által kiépített rendszernek, vagy csak szép apránként bontsuk-e azt le.

Karácsony Gergely képzett szociológus és korábban sikeres közvéleménykutató is volt. Ő el tud olvasni egy korrelációmátrixot, és le tudja vonni a belőle adódó következtetéseket. Amint aludt néhányat az első napok meglepődésére és rendszerezte magában a különböző cégek számait, levonta a következtetést, hogy Márki-Zaynak igaza lehet, és a mérsékeltebb választók ma inkább ahhoz húznak, aki mérsékeltségében is eléggé radikális – ez pedig Márki-Zay, és nem ő.

Ezek után még egy rendkívül nehéz feladat állt előtte: meggyőzni az őt jelölő pártokat, hogy a visszalépése nem megfutamodás, és valójában még az MSzP-nek is ez az érdeke. Megemelem a kalapomat Karácsony előtt, hogy ezt néhány nap kemény tárgyalásaival sikerült elérnie (vagy ha nem is elérni, de lenyomni a torkukon), és így emelt fővel jelenthette be a visszalépését.

Akármi is lesz az eredmény a második fordulóban, én ismét bízom a választói kollektív bölcsességben, ami az első fordulóban megnyugtatóan érvényesült. Nagyon jónak tartom, hogy felszínre kerültek mindazok az ellentétek és ellenérzések, amelyek kibuggyantak a viták során, mert így a vitákat nem kormányzás mellett, az akkori ellenzék durva támadásai között kell majd lejátszani. Nagyon jónak tartom, hogy kiderült: most a fő kérdés a radikalizmus szintje, hogy győzelem esetén az új kormány mekkora vehemenciával essen neki az Orbán-rendszer lebontásának. Az ellenzéki előválasztás résztvevői elsősorban ennek mentén fognak a két megmaradt jelölt közül választani. És ha ez a kérdés eldőlt, akármerre is, én a magam részéről sokkal optimistábban tekintek egy majdani ellenzéki kormányra, amely így már akár működőképes is lehet.

Csakhogy: néhány hónappal ezelőtt a Telex hasábjain felhívtam a figyelmet arra, hogy ha Orbán Viktor úgy érzi, az egyik jelölt sokkal kellemesebb ellenfél számára, mint a másik, akkor viszonylag kevés (néhány tízezer) Fidesz-szavazót elég meggyőznie arról, hogy menjenek el szavazni az ellenzéki előválasztás második fordulójában, és szavazzanak a neki kellemesebb jelöltre. Néhány tízezer ilyen szavazó elég lehet ahhoz, hogy hatszázezer ellenzéki választó akaratát felülírja.

Az ellenzéki politikusok, de az ellenzéki hangadók is szemmel láthatóan a homokba dugták a fejüket, amikor ez szóba került. Megértem őket, mert maga a gondolat is elronthatja az ellenzéki előválasztás szépségét, üde báját. Mégis nagyon fontosnak tartom, hogy az előválasztás lezárása után kiderüljön, volt-e jelentős mennyiségű trollkodás a második fordulóban (az első forduló ebből a szempontból még nem volt érdekes), mert ha netán volt, és válasz nélkül marad, az önmagában eldöntheti a 2022-es választást a Fidesz javára.

Reméljük egyelőre, hogy a homokba dugott fej taktikája beválik, és nem lesz statisztikailag kimutatható érdemi Fideszes hekkelés. Ha netán mégis, akkor azt majd megírom az eredmények elemzése után.

Fotó: Mérő László illusztrációja

MÉRŐ László előadásai elérhetők online, web-streaming formájában is. 
Azonnal indítható és 7 napig visszanézhető. SZÉP kártyádat is használhatod.
Jegyvásárlás: https://tudomanyosstandup.hu/eloado/mero-laszlo