Nem tudatosan határoztam el, hogy bizonyos fajta írásaimat ezentúl nem a bevált nyomtatott vagy internetes lapoknak küldöm el, hanem egyszerűen kiteszem a Facebookra. Amikor szíven ütött a hír, hogy Bogdán László, a legendás cserdi polgármester öngyilkos lett, egyszerűen képtelen voltam bármit is csinálni addig, amíg meg nem írtam róla a nekrológomat...( 2020.július)
Amikor elgondolkodtam, hová küldjem ezt az írást, mindegyik általam ismert lapnál valahogy testidegennek éreztem. Hirtelen gondoltam egyet, és kitettem a hivatalos Facebook-oldalamra. Ott aztán különösen testidegen volt a különféle előadásaim beharangozói között (amelyeket amúgy nem is én szerkesztek), de mégis olyan érzésem volt, hogy ott jó helyen van.
Az írás egészen megdöbbentő karriert futott be a Facebookon. Több mint egy és negyedmillió ember hírfolyamában jelent meg, háromszázhetvenezer interakciót generált (azaz: nagyjából ennyien kattintottak rá úgy, hogy a teljes szöveg látsszon, és ne csak az első néhány sora), közel húszezer lájkot kapott és több mint hétezren osztották meg. Soha ennyi emberhez nem jutott el írásom, és soha ennyi reflexiót sem kaptam.
Nem ismerem a Facebook algoritmusát, nem tudom, min múlik, hogy egy posztot kiknek jelenít meg. Kiismerhetetlen, hogy mikor mit tesz be az egyes emberek hírfolyamába, és mégis egyre inkább úgy látom, a Facebook minden internetes vagy nyomtatott sajtóterméknél pontosabban találja meg azokat, akik olyasmiket szeretnek olvasni, amilyeneket én írni. A Facebook algoritmusának fogalma sincs arról, hogy ők mit szeretnek az én írásaimban, de a rengeteg adatra alapozva eléggé jól be tudja lőni, hogy egy konkrét írást várhatóan mennyien és nagyjából kik fognak kedvelni. Ezt már az első tíz perc reakcióiból is viszonylag jó közelítéssel megállapítja, és azután folyamatosan finomítja a további adatok fényében.
Az elérhető számok tekintetében a Bogdán László posztom nem mérvadó. Ilyen súlyú mondanivalója (szerencsére) csak ritkán akad az embernek, és ezt a Facebook algoritmusa azonnal észre is vette. A következő legsikeresebb posztom a korábban említett számok felét sem produkálta, a harmadik pedig alig több, mint a tizedét – igaz, ennyit viszont többször is elértek a posztjaim, és ez is sokkal több, mint akármelyik hivatalos internetes vagy nyomtatott lapban egy-egy cikkem olvasottsága.
A Facebook algoritmusának fogalma sincs, miről szól az írás, mégis elég jó eséllyel megtalálja azokat, akik várhatóan kedvelni fogják. Én ugyan tudom, miről szól az írásom, de arról fogalmam sincs, hogy mennyire fogják azt kedvelni az olvasóim, és ha netán kedvelik, akkor miért. Elkezdtem szisztematikusan próbálkozni, hátha a Facebook okos algoritmusa segítségével sikerül erről megtudnom valamit.
A tömény cukiság és a sport szegmenst teljesen kihagytam a próbálkozásokból (azokat mások sokkal jobban csinálják, mint én), így ezekről nem tudok nyilatkozni, de a számomra érdekes területeken azt tapasztaltam, hogy a politika mindent előz, és tisztes távolságból követi a szerelem és az üzlet. De ha valami ezek közül egyik kategóriába sem sorolható, viszont érdekes, az a saját jogán is labdába tud rúgni. Sokak szerint a születési- és halálhírek generálnak még kiugró olvasottságot, de ilyeneket még nem posztoltam, a Bogdán Lászlóról szóló kivételével.
A közhiedelem szerint egy sikeres poszthoz kell egy jó kép és az, hogy a poszt rövid legyen, de mindkét szabály alól rengeteg kivételt tapasztaltam. Nekem úgy tűnik, inkább az érdekesség számít, annak ellenére, hogy a Facebooknál nincs szerkesztő, aki megítélje, mi mennyire érdekes. Az algoritmusa szerkeszti, és nem is rosszul, mert a rengeteg adatból egészen jól kiókumulálja, hogy kinek mi lehet érdekes.
Az algoritmusnak nem lehet odatelefonálni, hogy ezt kicsit futtassa meg jobban, azt meg inkább hallgattassa el. Kíváncsi vagyok, mire jutnak azok a kormányok, amelyek a Facebook megrendszabályozását, más szavakkal: az algoritmus uralmának megtörését tűzték a zászlajukra. Valószínűnek tartom, hogy legfeljebb némi látszateredményt fognak tudni elérni, mint mostanában az ausztrálok.
Én szívesen bízom magam a Facebook algoritmusára. Amikor épp engem büntetett, eddig mindig érteni véltem, miért tette. Utólag ránézve úgy láttam, azok az írások valóban lehettek volna sokkal jobbak. Most pedig következik néhány olyan írás, amely ezen a vizsgán átment. A posztokat a kísérő képet is bemutatom, ebben a műfajban úgy teljes a dolog. Ezzel együtt, majdnem mindet kicsit átírtam, mert egy könyv mégiscsak nagyon más műfaj, mint egy Facebook-poszt.
A szerző tíz évig mesterséges intelligenciával foglalkozott egy kutatóintézetben, ebből is doktorált, majd a természetes intelligencia kutatója lett. Jelenleg az ELTE Pszichológiai Intézete és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem professzora.
Könyvei eddig összesen tizenegy nyelven jelentek meg. Volt, amelyik Az év tudományos könyve Németországban díjat nyert.
Előadásai elérhetőek folyamatosan, online weboldalunkon a MÉRŐ László előadásai online linken keresztül.